Vérfarkasok

Az Európai legenda szerint:A sötét középkorban a 15. és 17. század között. Európát a tudatlanság sötét árnyéka fedte be. A kisebb települések fejletlenek voltak. Nem volt biztonságos úthálózat. Egy- egy várost vastag erdőréteg zárt körbe. A farkastámadások nagyon gyakoriak voltak, és az sem volt meglepő, ha a farkasok emberekre támadtak. Az első feljegyzett vérfarkas (angolul werewolf were=ember; wolf=farkas) észlelés német városokban történt 1591-ben. A feljegyzés szerint egy hatalmas farkast szorítottak sarokba. Ráuszították a kutyáikat és dárdákkal döfködték,de a farkas nem támadott, nem futott el.
Percekkel később kiderült, hogy a farkas valójában egy ember és a közeli faluban lakik.

Megkínozták és bevalott 16 gyilkosságot. Köztük két terhes nő megölését is. Elmondta, hogy megpróbált szövetkezni az ördöggel. Gyilkosságait farkasformában követte el, amit arra használt, hogy elharapja áldozatai torkát. Szomjúsága a vér után egyre csak nőtt és elkezdett a közeli mezőkön kószálni. Bűntetése szörnyűséges halál volt. Halála után elterjedtek rémtettei és az emberek kezdték azt hinni, hogy több ilyen "farkasember" is jár közöttük...  

A vérfarkas vagy farkasember olyan ember, aki képes farkas formát ölteni. Eredeti görög neve lycanthropus. A farkasember legendája visszanyúlik egészen az ókori görög mitológiai alakokig. Átváltozhat saját akaratából vagy átok hatására.Felveszi a farkas tulajdonságiat, Vérszomjas állattá változik. A Hollywood-i filmesek megspékelték ezt a legendát. Ezek után a farkasemberek általában teliholdkor változnak át és az, akit megharapnak, csakugyan átváltozik.

A FARKASEMBEREK TÖRTÉNETE

Legendák

1598-ban kietlen vad vidéken, a franciaországi Caude közelében egy 15 éves fiú borzalmasan megcsonkított, vérben úszott holtestére bukkantak. A hullán lakmározó farkaspár a tömeget látván elfutott. A férfiak ôket üldözôbe vették, egy bokorban végül egy szakállas emberre bukkantak, kinek fogából emberhús lógott ki.

A félkegyelmű Jacques Rollet volt a bokrok alatt, és amikor a parasztok épp rátaláltak, akkor marcangolta  a fiú holtestének darabjait. Nem lehet tudni, hogy voltak-e ott farkasok, ám a felindult férfiak képzeletében valószínűleg igen. Az azonban bizonyos, hogy Rollet farkasnak hitte magát, és téveszmélye érdekében több ártatlan embert is megölt. Halálra ítelték, ám ezt megváltoztatták a Párizsi Feljebbviteli Bíróság döntése miatt. Hátralévô életében Jacques bolondok házában volt. 

Más eset, mikor egy 13 éves fiú, Jean Grenier képzelte magát farkasnak, és megtámadott egy nyájat legeltetô kislányt. A lány az este miatt azt hitte farkas, ezért pásztorbotjával elkergette. Késöbb a bordeauxi bíróság a fiút börtönre itélte. Beismerte, hogy több gyereket ölt és evett meg. Gondos vizsgálatok után kiderült, hogy az eltünt gyerekeket Grenier ette meg, s nem volt kétséges hogy amaz farkasnak képzelte magát.

Késöbb még Belgiumban (1916), Skóciában (1917) és egy amerikai rezervátumban (1946) véltek farkasembereket látni. 

1975-ben az angliai újságok egy 17 éves, staffordi fiú megdöbbentô történetével voltak tele. A fiú, félvén attól, hogy farkasember lesz, és sok ártatlan életet kiolt, késsel ledöfte magát. Elötte még telefonált egy barátjának, ki így írja le a páratlan beszélgetést: "Azt mondta, hogy az arca és a keze színe megváltozott, hogy farkasemberré fog válni. Elhallgatott és elkezdett morogni."

A farkasember hagyománya valószínűleg az emberi tudatlanságra épül, s a gyengék szellemére mindig is hatással volt. 

Kinézet

A legtöbb ember képzeletében a farkasember egy szôrös és vérszomjas kétlábon járó szörny, habzó szájjal, vicsorog és sárga fogait csattogtatja. Ezek a tulajdonságok a leírásoktól nagyon eltérnek, és mindössze a filmekben láthatjuk ôket így (pl. A farkasember átka, Az emberfarkas és A farkasember legendája). 

A leírások alapján a farkasember ugyanolyan mint egy átlagos farkas, csupán kicsit nagyobb.

Átalakulás

A hagyomány szerint sokféleképpen történhet. Lehet spontán (akarat nélküli) és befolyásolható módon is. A norvég hitvilág szerint mindössze képzeletben fel kell öltenünk egy farkas bôrét. Sok esetben varázsszöveget kell elmondani. Más elképzelés szerint (svéd) fel kell venni egy farkas bôrét. 

Feljegyzések állítólagos farkasemberekről

• A görög mitológiában szerepel egy Lükaón nevű uralkodó aki nem hitt az igazi istenekben és elszánta magát, hogy kipróbálja őket egy adag emberi hússal, amit a tiszteletükre rendezett ünnepségen a sok étel egyikeként szolgáltak fel. A kannibalizmust mélységesen elítélték a világnak ezen a részén. Az istenek miután felfedezték a tiltott húst, Lükaón királyt farkassá változtatták.
• Hérodotosz szerint i. e. IV.-V. században a Fekete-tenger partján élő őslakók varázslók voltak, kik évente néhány napra farkassá változtak, majd ha akartak vissza tudtak alakulni.
• Ovidius (i. e. 43 - i. sz. 18) "Metamorphoses" című elbeszélő költeményében feljegyzett egy olyan alakváltozást, amely egy bűn megtorlásaként történt. A költeményben megemlékezik egy legendáról, amelyben rejtélyes alakváltozások szerepelnek a teremtés idejétől kezdve egészen Julius Caesar koráig.
• i. sz. I. században id. Plinius író már valóságos lénynek írja le őket.
• 1793- Gilles Garnier. Gilbert egy erdei remete, otthonról elkóborolt gyermekeket falt fel. A szemtanúk elmesélték, hogy látták, amint Gilbert ilyenkor farkas alakot ölt. Elfogása után beismerte farkasember mivoltát, és mint boszorkányt 1793 januárjában elégették.

Farkasember

Az farkasember vagy vérfarkas olyan ember, akit átok farkassá változtatott. Ilyenkor emberi mivoltából kivetkőzve viselkedik. Eredeti görög neve, a λυκάνθρωπος, a görög lükosz (farkas) és az anthróposz (ember) szavak összevonásából keletkezett. A csehek ősi mitológiájában vlkodlak, a lengyeleknél wilkolak a neve; egyéb szláv elnevezései vukodlak, vukodlak, vurkolak, kudlak; a germánoknál werwolfwerewolf); a románoknál priculici vagy a szláv névből származó vîrcolac. (ógermán emberfarkas jelentésű szó, ebből a mai angol

A farkasember legendája az emberiség egyik legősibb és legismertebb mítosza. A farkasemberekről szóló, alakváltó történeteket megtaláljuk mindenhol, ahol a világon írott történelem létezik. Elemeiben a samanizmusra megy vissza. Olyan területeken is találkozni párhuzamaival, ahol nem élnek farkasok (Brazíliában jaguárember, Japánban rókaember).

Megjelenés, tulajdonságok

Az európai folklór szerint a vérfarkasok megkülönböztető jegyeket viselnek magukon emberi alakjukban is : ilyenek például az összenőtt szemöldök, a hegyes körmök, az imbolygó járás. Az egyik alapvető módszer hogy megállapítsák egy emberről hogy vérfarkas, hogy vágást ejtenek a testén, és a seb belsejében szőr látszódik. Egy orosz babona szerint a vérfarkasoknak emberi alakjukban sörte nő a nyelvük alatt. A vérfarkasok állati formájának megjelenése különféle hagyományokban eltérő, jellemzően nem különbözik az átlagos farkastól, bár a legtöbb monda szerint nincsen farkuk, és emberi szemekkel és hanggal bírnak. Visszatérve emberi alakjukba, gyenge, visszahúzódó, lelki fájdalomtól gyötört emberként dokumentálták. Sok vérfarkasról szóló írás a történelem folyamán, olyan embernek írta le őket, akik melankólikusak, krónikus depressziótól szenvednek, és keserűek az általuk elkövetett bűnök miatt. Az általánosan elterjedt nézet a középkori Európában az volt hogy a vérfarkasok előszeretettel falták fel a frissen eltemetett holttesteket. Ez a nézet széles körben dokumentált, például a 19.századi Annales Medico-psychologiques kötetben is. A skandináv hagyományok szerint a vérfarkasok jellemzően öregasszonyok, méregtől csöpögő karmokkal, és bénító pillantással. A szerb mondák vulkodlakjai évente összegyűlnek egy téli éjszakán, ahol közösen egy rituálé keretésben leveti farkasbundájukat és a fákra akasztják, majd kölcsönösen elégetik egymás bundáját, ezzel szabadítva meg társukat az átoktól. A haiti mondák szerinti jé-rouge-ok az éjszaka közepén felriasztják a gyermekes anyákat és elkérik gyermeküket, melyre a félig kába nők néha igent mondanak.

A vérfarkassá válás

A vérfarkassá válás jónéhány különböző módszerét írták le az idők folyamán. Az egyik legegyszerűbb az, ha az ember meztelenre vetkőzik és egy farkasbundából készült övet teker a dereka köré. Néhány helyen egy farkas egész bundáját említik. Más esetekben a teljes bőrfelületet kell bekenni különféle mágikus kenőcsökkel. Esővizet inni egy állat lábnyomából, vagy egy korty egy elvarázsolt forrásból szintén hatékony módszerei az átváltozásnak. A 16. századi svéd író, Olaus Magnus szerint a litván vérfarkasok egy speciális alapanyagokból készített sörtől változnak át, míg Ralston az Orosz Énekek című könyvében a még mindig elterjedt bűverejű átváltoztató éneket is leírja. Olaszországban, Franciaországban és Németország területén elterjedt hiedelem szerint vérfarkassá változni szerdán és pénteken éjjel lehetséges, teliholdkor, ha a telihold fénye az ember arcára vetül. Más esetekben az átalakul valamiféle sátáni eskü letétele után következik be. Ahogy Richard Verstegan írja a Restitution of Decayed Intelligence című könyvében :

"A vérfarkas oly kuruzsló vala, kiknet teste balzsammal kenetik meg, mely balzsam az ördög ösztöneit plántálja őbelé, és dereka az elkárhozott szíjjal körülöveztetik és mely az vonásait eltorzítja vala, nemcsak külsőkben mint az toportyán fíregét, hanem az lelkét is, mely az toportyánok természetét oltja beléje, ameddiglen csak az szíjat viseli. Ez idő alatt viselkedése akár farkasé, gyilkol vala."

A könyv 1628-ból való, és akkoriban ez a vélekedés volt elterjedt egész Európában. A lükantrópia átka sok korabeli tudós szerint az isteni büntetés egy formája volt. A vérfarkasokról szóló történetek jó részében megjelenik Isten vagy egy szentje, mely egy-egy embert haragjukban átkoznak el és az így válik vérfarkassá. Sokhelyütt említik, hogy a Katolikus Egyház által kiátkozott emberek válnak vérfarkassá. Egy figyelemreméltó kivétel is akad az ördög és a lükantrópok együttműködése alól : egy kevéssé ismert per mely egy 80 éves litván férfi, Thiess ellen folyt, 1692-ben, Jurgenburgban. Thiess eskü alatt vallotta, hogy ő és más vérfarkas társai voltak az Isten Kopói nevű csoport. Állította, hogy harcosok voltak, akik alászálltak a pokolba hogy boszorkányok és démonok ellen harcoljanak. Az ő erőfeszítéseiknek következtében nem volt képes a sátán a környékbeli eltévelyedett embereket lerántani magához a pokolba. Thiess határozott volt állításaiban, és elmondta hogy a német és orosz vérfarkasok ugyancsak harcoltak a sátán seregeivel a pokolban, és ragaszkodott ahhoz hogy a vérfarkas, ha meghal, tárt karokkal várják a mennyországban. Végül Thiess tíz korbácsütés büntetést kapott bálványimádás és babonaság miatt. A modern kor horrorisztikus műveiben jellemzően a más vérfarkas általi harapás ótján terjed a lükantrópia.

Gyenge pontok

A modern művek úgy írják le a vérfarkasokat, hogy az ezüsttel szemben érzékenyek, ám bármilyen más támadással szemben különösen ellenállók. Ez a momentum nem jelenik meg a 19. század előtti művekben. (Úgy tűnik hogy a 18. századi regész, a Gévaudani Bestia ihlette ezt a gondolatot, melyben egy ezüst pisztolygolyó által végeznek a vérfarkassal) A vámpírokkal ellentétben a vérfarkason nem érzékenyek a vallási ereklyékre és szimbólumokra mint például a szenteltvíz vagy a kereszt. Néhány ország mondái szerint a rozs és a fagyöngy biztonságos távolban tartja a vérfarkasokat. A belgák szerint a hegyi kőris árnyékában biztonságban vannak a vérfarkasoktól, míg megint máshol a farkasszőlőt ajánlják a támadások ellen.

Gilles Garnier nemcsak remete, hanem tömeggyilkos elkóborolt gyermekeket falt fel. A szemtanúk, akik látták e kegyetlen bűntettek elkövetését, elmondták, hogy a férfi néha farkasalakot öltött. Amikor elfogták, bevallotta, hogy valóban farkassá  változtatta magát, és gyermekeket ölt és evett meg. Lycantrópia (önmaga farkasnak képzelése) és boszorkányság szörnyű bűnével vádolták, és 1573. január 18-án elevenen megégették a kelet-franciaországi Dole-ban.

Általában csak az éhes vagy veszett farkas támad emberre, és a XVI. században ezeket a támadókat farkasembereknek tartották. Garnier farkasokkal sűrűn lakott vidékről származott, ahol 151 személyt állítottak bíróság elé farkasemberként.

Európa más részein ritkábbak voltak az ilyen perek, bár számos feljelentés érkezett. Angliában egyetlenegyről sem tudunk, mivel a farkasokat 1500-ra kiirtották. Hírhedt farkasember származott Köln közeléből. Peter Stubbét 13 gyermek (köztük saját fia) és két terhes asszony meggyilkolásában és megevésében találták bűnösnek. A férfi azzal dicsekedett, hogy az ördög varázsövet adott neki, amelynek segítsevel vérengző farkas képére formálta magát. Stubbét 1589. október 28-án kerékbe törték, lefejezték és megégették.

Alakváltoztatás 

A XVI. és a XVII. század boszorkányőrületete idején a női boszorkányokról azt tartották, hogy farkasok ha szorkányszombatokra, hogy a farkasok hátán utaznak a boszorkányszombatokra, a férfiakról pedig azt, hogy az alakjukat farkassá változtatják, amikor embereket és állatokat támadnak meg. Ha egy átváltozott s farkas megsérült, a testén még akkor is ott volt a seb, amikor visszanyerte emberi formáját. Ismerünk egy 1588-as történetet a franciaországi Auvergne-ből egy vadászról, aki levágta egy farkas mancsát és a zsákjába tette. Később, amikor a mancsot megmutatta egy helyi nemesembernek, megdöbbenve látta, hogy aranygyűrűt viselő kézzé változott. Az elborzadt nemes felismerte a gyűrűt, házának konyhájába rontott, és ott találta a feleségét, aki sérült karját ápolgatta. Az asszonyt azonnal megégették boszorkányságért. 

Számos farkasemberperben, mint  például Garnier esetében, az alakváltozást „valóban megtörténtnek" mondták ki, és a vádlottat kinhalálra ítélték. A lycantrópiát azonban általában rendellenes elmeállapotnak tekintették. Az e betegségben szenvedők vonyítanak, temetőket látogatnak, és emberhús után vágyakoznak.

1603-ban Jean Grenier 14 éves pásztorfiút bíróság elé állították Bordeauxban gyermekek megtámadásáért és megevéséért. A tárgyaláson a fiú bizonygatta, hogy az erdő ura adott neki farkasbőrt és kenőcsöt, hogy farkassá változtathassa magát. Beismerte, hogy megevett egy kutyát, egy csecsemőt és két kislányt. A per folyamán a részletes kikérdezés azonban bebizonyította, hogy Grenier hajlamos kitalálni mindenféle képtelen történetet. Szakorvosokkal való tanácskozás után a bíró rámutatott, hogy szerencsétlen Grenier egyértelműen szellemi fogyatékos, és kérte a beszámíthatatlanság kimondását. A fiút nem küldték máglyára; kolostorba, ahol húszéves korában meghalt.

   Egyes hiedelmek szerint a farkasemberek csupán teliholdkor öltik fel szörny alakjuk, mások úgy tartották, bármikor, akár fényes nappal is átváltozhat az illető. Elpusztítani őket rendkívül nehéz feladat volt, mivel természetfeletti erejüket és képességeiket magától az ördögtől kapták. A babonaság és vak hitbuzgóság korában természetesen a szent ereklyék jelentettek védelmet a gonosz ellen, ha valaki farkasemberre vadászott, feltétlenül beszerzett néhány ezüstből készült, megszentelt pisztolygolyót. Vagy ha nem is készült eme nemes fémből, hát legalább egy aprócska keresztet vésettek rá. Farkasember bárkiből válhatott a babona szerint, ennek több útja is ismeretes. A legkézenfekvőbb, ha valakit ilyesfajta szörnyeteg megsebesített, maga is vérfarkassá változott idővel. Akár valami fertőzés. Bűnös életet élő személyek is magukra vonhatták az úr haragját ilyen módon, sőt, az is megeshetett, hogy valaki egyszerűen így született. Családi örökség. A fentebb említett Stephen King regényben, az Ezüst pisztolygolyókban voltaképp nem kapunk egyértelmű választ honnan is származik a kisvárost rettegésben tartó rém. Pár soros utalás ugyan van egy bizonyos virágra nézve, a pap szedte az erdő szélén és mire hazaért vele, megfeketedett. Ezután kezdődtek különös rémálmai, ám ennél többet nem tudunk meg az eredetéről.

  A legtöbb legenda és babonaság Franciaországban született a farkasokat és farkasembereket illetően. Ennek oka az volt, hogy a 17. században ezen a területen rengeteg farkas élt, az éhségtől, gyakorta veszettségtől gyötrődő állatok rettegésben tartották a helyieket, leölték háziállataikat. Ezeken a tájakon sokszor még a farkas szót sem merték kiejteni, úgy féltek tőle, akárcsak az ördögtől. A pásztorok farkas tetemét, vagy egy testrészét akasztották ki házaik, az istállók bejáratához, hogy így riasszák el a démonokat, úgynevezett „farkasimádságokat" mormoltak a tábortüzeknél és bizony gyakorta megesett az is, hogy bárányt áldoztak a félelmetes vadállatoknak, hátha kiengesztelhetik őket. Farkas húsát sosem ették, bárhogy éheztek is, tisztátalannak tartották. Péntekenként nem számláltak birkát, az az ördög napja volt. A rengeteg szájról szájra járó történet, mendemonda mellett volt egy egészen különleges eset is, amely nagyban hozzájárult a farkasember mítoszának megteremtéséhez. Ez pedig nem volt más, mint a Gévaudan erdeiben történt szörnyű halálesetek

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat