Szellemek§Szörnyek§Démonok

Szellemidézés.Ezzel csak az a baj,hogy aki nem ért hozzá az könnyen belehal.Saját kézből tapasztaltam,hogy milyen az amikor egy szellemtámadja meg az embert. Mai napig viselem a nyomát. Nem volt egy kellemes élmény én is úgy vágtam neki, hogy semmit nem tudtam erről.Csak úgy buliból.Amikor a kórházban kérdezték,hogy mi a franc történt nem mondtam el,hogy mitörtént mert tudtam,hogy nem hinnék el.Ezért inkább mélyen kussoltam az egész esetről,és sokáig kellet bent feküdnőm a kórházban. Miután kijöttem elkezdtem kutakódni a témában és rábukkantam egy emberre aki ezzel foglalkozik. Jól kitanultam tőle a dolgot.A legjobbtól tanultam. Ezért figyelmeztetek mindenkit aki úgy akar belevágni,hogy nem tud semmit,ne nagyon csináld,hogy ha kedves az életed!!!Sok más eset is van ami halálal ért véget!!

           Kopogó szellemek

A kopogó szellemek a paranormális jelenségek leghihetetlenebbjei és legfélelmetesebbjei közé tartoznak, mert tetteik gyakran konkrét nyomokat hagynak maguk után. A tedworthi fantomdobos híres kopogó szellem volt, mely egy angol családot gyötört az 1600-as években. A kísértet doboló hangokat keltett éjjelente. Emellett vadul csapkodta a bútorokat, és pozdorjává zúzott egy ágyvázat. Csak azután szűnt meg, hogy a helyre ellátogatott egy pap. Az 1800-as évek elején a barbadosi mászó koporsók keltették fel a sajtó érdeklődését. A paranormális tevékenységre a Chase család sírkamrájában került sor nyolc éven át. A koporsók helyet cseréltek, sőt a falnak is csapódtak. Az enfieldi kopogó szellem a leglátványosabb a maga nemében. A jelenség egy évnél is tovább tartott az 1970-es években, és két kutató több, mint 1500 incidenst jegyzett fel. Ezek között szerepelt tárgyak megjelenése a semmiből, tüzek okozása, sőt személyekbe költözés is. Ez utóbbi leggyakoribb áldozata Janet, egy 12 éves lány volt.Ezek valójában tényleg igazi szellemek csak teljesen megvadultak valamiért azt nem lehet tudni,hogy miért,

 

Tények: Boleyn Anna szelleme tartja a jelenések világrekordját. 1536-os kivégzése óta 120 helyszínen 30.000-szer látták.

Akár hiszünk a szellemekben és kísértetekben, akár nem, az tagadhatatlan, hogy a történelemben megannyi találkozásnak láthatjuk nyomát. A Kr. u. I. századból származó jelentések szerint Athénban kísértet járt egy házat, amely ifj. Pliniusé volt. Plinius szerint a szellem láncokat rázott, és egy szakállas öregember képében jelent meg. Az első kopogó szellemet Kr. u. 856-ban jelentették egy farmházból a Rajna folyó partjáról, Németországból. A szellem kődobálással, a falakon való dörömböléssel és tűzvész előidézésével kínzott egy családot. Még több papot is, akik szent ereklyékkel felfegyverezve érkeztek, kőzáporral űzött el a szellem. A korabeli források szerint az Angol Polgárháború kulcsfontosságú csatái után egyesek szellemseregeket láttak. Hasonló jelentések érkeztek Gettisburgh-ből, a Somme-tól és Gallipoliból is. Az elmúlt kétszáz évben megnövekedett az érdeklődés a tudomány, de a szellemvilág iránt is. Úgy tűnik, bármennyit is feljődött tudományunk, természetes érdeklődésünk a szellemek iránt nem csillapodik.

Bosszúálló kísértet

A természetfölötti jelenségek története sok olyan szellemről tudósít, amelyek visszatértek, hogy bosszút álljanak azokon, akik valamilyen megbocsáthatatlan bűnt követtek el ellenük. Közülük vitathatatlanul Christopher Slaughterford a leghíresebb, akit 1709-ben tartóztattak le az angliai Guilford városában, mert állítólag meggyilkolta jegyesét, Jane Youngot. Noha következetesen tagadta bűnösségét, és az ellene felhozott bizonyítékok is meglehetősen hiányosak voltak, Slaughterfordot halálra ítélték, majd felakasztották. Ám alig múlt el két nap, amikor Guilfordban már látták a kivégzett ember szellemét, kezén azokkal a láncokkal, amelyeket a tárgyalás alatt, illetve a börtönben viselt, és siránkozva bizonygatta ártatlanságát. Végül drámai fordulat következett be, amikor megjelent korábbi szolgája, Joseph Lee házában. A szellemnek most egy kötéldarab lógott a nyakán, a kezében pedig lobogó fáklyát tartott. Miután a látogatás többször is megismétlődött, a lelkiismeret-furdalástól meggyötört Lee a közeli erdőben felakasztotta magát. A város lakossága ebben annak a bizonyítékát látta, hogy Lee gyilkolta meg Jane Youngot.

Őrjöngő poltergeistekről az elmúlt években is gyakran érkeztek hírek. 2004 januárjában például brit lapok tudósítottak arról, hogy egy idős hölgy holttestére bukkantak londoni házában, de nem mindennapi körülmények között: a kiérkező rendőröket feldöntött bútorok fogadták, a padlón és a falakon pedig vérfagyasztó gyilkosság nyomai látszódtak. Mivel egyetlen ékszer vagy értékes tárgy sem hiányzott a szobákból, a nyomozóknak nem volt könnyű dolguk, hiszen sem értékelhető nyomokat nem találtak, sem az indítékot nem ismerték. Hetekkel később derült csak ki, hogy a külvárosi kertes ház egy kísértetek járta erdő közvetlen közelében található, így az összefüggés nyilvánvalóvá vált.

A hasonló esetek kivizsgálását az utóbbi évtizedekben már erre specializálódott szellemvadászok végzik világszerte. Ám időnként még ők is megdöbbennek azokon az érthetetlen jelenségeken, amelyek során a szellemvilág dühös lényei csak azért térnek vissza földre, hogy gyilkosságokat kövessenek el, vagy legalábbis ártatlan emberek életét próbálják meg tönkretenni.

Sokkoló látogató

1955-ben Alan Bogue 19 éves festőinas és Bill Oliver festő-mázoló azt a feladatot kapta, hogy újítsa fel egy edinburghi viktoriánus ház egyik üresen álló emeleti lakását. Alan az első napon éppen a fürdőszobában dolgozott, amikor váratlanul mezítlábas lépteket hallott közeledni a háta mögül. Ám alighogy megfordult volna, a lépések utolérték, és testét hirtelen erős áramütés rántotta össze. Vakítóan éles villanást látott, majd izmai bénító görcsbe rándultak. Miután néhány perccel később magához tért, megdöbbenését és riadtságát hirtelen mély szomorúságérzet váltotta fel. E pillanatban tért vissza az alagsorból Bill, aki - miután társa elmesélte neki, hogy a fürdőszobában szerinte szellemek garázdálkodnak - vad dühvel ugrott Alan torkának. Rövid összetűzés után azonban pillanatnyi elmezavara elpárolgott. Azért jött ki a sodrából, mert időközben a ház tulajdonosa elmesélte neki, hogy három héttel korábban az ott lakó Anne D. nevű fiatal történelemtanár öngyilkos lett, ugyanis vőlegénye felbontotta eljegyzésüket. A fürdőszoba ajtajára akasztotta fel magát köpenye zsinórjával.

 

Bell boszorkány

John Bell feleségével, négy fiával és egy lányával egy Tenessee állambeli tanyán lakott. Lánya, Betsy lett a ma Bell boszorkány néven ismert kísértetjárás célpontja. A furcsaságok 1817-ben kezdődtek. Kezdetben mindössze kaparászás és időnként kopogás zaja volt hallható. Nem sokkal ezután azonban már az alvókról valaki lehúzta a takarót, és furcsa zajokat lehetett hallani, mintha valaki fuldokolna. A bútorok elkezdtek mozogni, kövek repültek, és aztán a szellem arcon csapta Batsyt. Hallotta az ütés hangját, és arcán kéz formájú vörös folt jelent meg. Gyakran durván és erőszakosan megrángatták a haját. Betsy kikészült az eseményektől, hiszen nyilvánvalóan rosszindulatú támadások célpontja lett.

      Végül Johhn bell egy szomszédtól, James Johnsontól kért segítséget, aki mint világi igehirdetőt szerettek és nagyra tartottak. Johnson hamarosan arra a következtetésre jutott, nem holmi viccelődésről van szó, és kapcsolatba kell lépni a kísértettel.

      Egy idő után világossá vált, a szellem megpróbált kommunikálni, egy beszámoló szerint: „ha szóltak hozzá, elkezdett halkan, szakadozottan fütyülni, mintha fütyülve próbálna beszélni, míg végül a füttyszó gyengén, reszkető alig kivehető szavak suttogásává vált. A hang fokozatosan tagoltabb lett, és a szavak érthetővé váltak, ha nem volt más zavaró zaj."

Mikor már szavakat tudott formálni, a szellem elkezdett néha ellentmondásos történeteket mesélni. Egy közeli erdőben eltemetett holttest kísértete volt, egy telepesé, aki az erdőbe rejtette vagyonát, de mielőtt újra megtalálta volna, és akinek a szellemét egy helyi asszony, a boszorkánynak tartott Kate Batts idézte.

      Aztán John Bell rohamokat kapott. A szellem azt mondta, akkora adag gyógyszert ad neki, amitől meghal. Ekkor feldagadt az arca, heves rángások és görcsök kínozták, míg végül egy nap kómába esett, és sohasem ébredt fel. Amikor végül meghalt, a kísértet győzelmi kiáltásai töltötték meg a házat, amelyek a pár nappal későbbi temetésen is megismétlődtek.

     Ezután a család többi tagjának egy darabig nyugta volt. Egyszer 1821-ben, egy este, amikor körbeülték a vacsoraasztalt, a kályhából nagy füstölgő gömb gomolygott elő, fokozatosan füstté vált, és eltűnt. A szellem hangja így szólt: 'Most elmegyek, és hét évig távol leszek." Sosem tért vissza.

Fehér ruhás hölgy

A fehér ruhás hölgy motívuma számos történetben feltűnik, leggyakrabban szellemhistóriákban hallani róla.
Sokszor nem gonoszként említik, egyszerűen csak egy megjelenő szellem alakként, aki valamifajta körútat jár be azon a helyen ahol meghalt, vagy ott, ahova fontos emlék köti.
Érdekes módon, egyes történelmi írásokban a fehér ruhás nőre, mint Szűz Máriára hivatkoznak, míg például egyes japán történetekben ő a Hó Hercegnője, vagy Fehér Hercegnő (Shirohime/Shirahime), kinek története lenyűgöző és magával ragadó.
Gyakran történik, hogy a fehér ruhás nő szelleme gyerekekkel lép kapcsolatba.
Elcsalja őket valahova, vagy egyszerűen csak a közeülükben tartózkodik.

---

Az eltűnt stoppos

2 fiú hajtott hazafelé a főúton egy éjszaka, amikor egy csinos lányt pillantottak meg az út szélén, aki majd meg fagyott.
Megálltak és felajánlották, hogy hazaviszik, valamint ráterítettek egy kabátot is.
Mikor elértek a házához, kirakták, és meg is feledkeztek a kabátról.
Másnap reggel arra felé mentek, hogy visszakérjék, és érdeklődjenek a lány állapota felől.
Az anyukája elmondta, hogy a lánya már évekkel ezelőtt autóbaleset áldozata lett, és bizonyítékként megmutatta nekik a sírját.
A síron gondosan összehajtogatva ott hevert a kabát.

Ezt a történetet is sokféleképp mesélik, némelyikben a lány eltűnik már azelőtt, hogy elérnék a lakhelyét, és a fiúk azért állnak meg a ház előtt, hogy megkérdezzék, mi az oka.
Néha pont egy évvel ezelőtt halt meg, néha pár éve, és épp a halálának évfordulóján veszik fel.
Általában ott halt meg, ahol a fiúk felveszik.

---

A gondoskodó anya

Egyik este egy házaspár hajtott végig az úton, amikor egy sérült nőre lettek figyelmesek.
A nő állítása szerint ő és a kisbabája megsérült egy autóbalesetben, de még életben van, csupán az autóba szorult.
A férfi azt mondta, maradjon ott a feleségével, míg ő megnézi, mit tehet.
Az autóhoz ment, ahol egy minden kétséget kizáróan halott házaspár feküdt, míg a hátsóülésen egy kisbaba sírt.
Kiszabadította őt, és visszatért a kocsijához.
Ott azonban csak a feleségét látta, aki azt mondta, a másik nő követte őt a sérült autóhoz.
Otthagyta hát a kisbabát a felesége mellett, és visszament a kocsihoz, hogy megkeresse a nőt.
Akkor döbbent rá, hogy a nő, aki az elsőülésen ült, és azonnal meghalt, nem más, mint az, aki megállította őt az úton.

A Repülőgépek szellemei

A Vörös Báró és más elhiresült fantomrepülők és piloták. A 401-es járat pilotái.
Az angol piloták egyik leghíresebb fantomrepülőgépe egy első világháborús vörösre festett, fekete keresztekkel díszitett Fokker Tripplane típusú háromfedelű repüllőgép volt, amely a legváratlanabb helyeken és időben bukant fel az angol vadászgépek és bombázókötelékek között. A piloták igen jó leírást adtak mind a gépről mind annak fehér sálat viselő pilotájáról. Hamarosan felismerték benne az első világháború hősét Manfred von Richhoffen bárót, ismerteb nevén a Vörös Bárót.
A Vörös Báró kétségtelenül az első világháború legnagyobb pilotája volt, több mint 80 légi gyözelmet mondhatot magáénak, de aztán 1918-ban őt is ulolérte a halál. A Báró szelleme összeségben mondva békésnek mondható, csak megjelent a németországi célpontok felé tartó vadász- és bombázó kötelékek közt, méltóságteljesen átsiklót a repülők között aztán semmivé foszlot. Talán kecses manőverével és méltóságteljeségével akarta jelezni hogy még mindig ő a legjobb, az ászok ásza.

Nem volt ilyen békés természetű az a brit Sr-5A, amely németnémet bombázokt támadott . Brit Hurricane és Spitfire kötelékek közt jelent meg és heves géppuskatüzel kényszeritette kitérőkre az ellenséges német gépeket, aztán nyomtalanúl eltünt a kibontakozó légicsata közben.

A II.világháborúnak is számtalan története maradt fent de talán a leghiresebb az a gép volt amit Varsó Fehér Angyalának neveztek. Senki sem tudta megállapitani hogy milyen tipusú repüllő volt, a nagy fehér és fényes külsejű vadászgép.
Tény hogy mindig a német bombázok előtt jelent meg Varsó felett, és csendesen megkerülte a várost mielőtt a német bombázok odaértek volna. Igy figyelmeztette Varsó lakosságát a közelgő légicsapásra. Miután a németek elfoglalták Varsót a Fehér Angyalt többé senki sem látta.

A nagy utasszálitó gépeken is számtalan bizar eset történik, több feljegyzés is van a amerikai,brazil és argentin gépek utasterében megjelenű kamikaze piloták szelleméről, akik hatalmas pánikot keltettek, vagy arrol a törökországi gépről amit a roszul lett pilota helyett egy ismeretlen személy irányitásával szált le.

A 401-es járat pilótáinak története talán a leginkább dokumentált eset a repülőgépek szellemei témakörben. Az USA Repülésbiztonsági Alapitvány folyóiratában is töbször megjelent, valamit könyvben is feldolgozták.(John G. Fuller Kisértet a 401-es járaton.)
Az Esten Airlines légitársaság Tri Star 401-es járata 1972 december 29-én leszállás közben balesetet szenvedett és a floridai Everglades mocsárba zuhant. 101-en vesztették életüket, a két pilota Bob Loft és Don Repo másnap a korházban haltak bele sérüléseikbe.
Az összetört gépet kiemelték a mocsárból és alkatrészeinek nagyrészét beépitették más repülőkbe, ezzel is csökkentve a légitársaság veszteségét. Ezután kezdődött a kisértethistóriák sorozata. A két pilota szelleme hamarosan megjelent azokon a járatokon amelyekbe a 401-es járat alkatrészeit beszerelték. Eleinte senki sem vette észre a párhuzamot a szellemek és az alkatrészek között, csak azután kezdtek el vizsgálodni mikor a két szellemet már több mint 20 alkalommal látták. Töbször is pánikot keltettek az utasok közt.
Repo szellemét legtöbször a pilóta és a konyhafülkében látták, amig Loft szellemét az első osztályon és a személyzeti kabinokban. Kettejük közöl a másodpilota szelleme (Don Repo) tünt aktívabnak, számos hibalehetőségre hivta fel a személyzet figyelmét. Látták amit a konyhafülkében a meghibásodott sütő áramkörét javitotta és a pilotafülkében is amint megjelenésével egy meghibásodott hidraulika visszajelzőre hivta fel a figyelmet.A kisértetnek köszönhetően menekült meg a gép a katasztrófátol.
Miután a légitársaságnál is rájöttek az összefügésre a két szellem és az ujrahasznált alkatrészek között, azonnal leálitották az ujrahasznositást és igyekeznek minél több ujrahasznált alkatrészt kicserélni a gépeken. Utána már nem jelentek meg többször .

Stoppoló kísértetek

Napjaink közkedvelt "városi legendája" amely utakok mellet kisértő lelkekről és autókat stoppoló szellemekről szól.
Az úgynevezett fantom stopposokról szoló történetek szinte minden országban keringenek, ezalól hazánk sem kivétel. A legismertebb magyar történet még az 50-es években kapott szárnyra, Szentendre és Visegrád közti útszakaszon többen is láttak egy áttetsző szellemalakot, aki állitólag egy ott elgázolt fiatal lány szelleme. Probáltam jobban utánnanézni ennek a történetnek, de meglepöen szinte alig találtam felhasználható forrást. Ha az olvasok közül valaki hallot már róla, esetleg tud róla valamit, kérem jelezze nekem. Előre is köszönöm.

Következzék hát néhány történet:

1. Az oklahomai Mae Doria egy barátságtalan téli estén kora éjszaka autózott hogy meglátogassa távol lakó nővérét. Az egyik útbaeső település iskolája előtt egy 12 éves forma kisfiút látott stoppolni. Mivel a hosszú út alatt eddig nem tudott kihez szolni, és kint is elég hideg volt, ezért felvette kocsijába a fiút. Mikór elindultak Doria probált beszélgetést kezdeményezni, de a kisfiú szokatlanúl kevesett beszélt és pár szavas válaszokban felelt Doria kérdéseire. Azért anyitt elmondott hogy iskolában sokáig kosarazott a barátaival és ezért lekéste a buszt.
Néhány perc utazás utánn a kisfiú megkérte hogy "itt tegye ki",
 Mivel Doria nem látott házakat ezért megkérdezte pontosan hol lakik. A fiú egy üres telekre bökött és közölte hogy "ott arra".
Doria szerette volna megkérdezni hogy pontosan merre, de mikor odaforditótta a fejét már csak az üres ülést látta.
Azonnal megállt és kiszált az autóból. Órákig csak a kocsi körül járkált és úgy érezte mentem megőrült. Most már arra is emlékezett hogy a kisfiú a hideg ellenére nem viselt kabátott, sem iskolatáskát.
Később folytatta útját, mignem egy útkarbantartó brigádd nem került elé. Idegességében elmesélte nekik a különös utasát, és megtudta tőlük hogy már 1936-ban (20 évvel az eset elött) is látták az emlegetett stoppost azon az útszakaszon.

2.  Egy kaliforniai férfi egy esős estén felvett egy fiatal stoppos lányt, aki az aútópálya széllén stoppolt. Úgy belefeledkeztek a beszélgetésbe hogy majdnem karambolt okoztak.
Szörnyű balesett lehetett volna hogy ha a stoppos lány, a másik ülésről nem nyomja meg a féket. A hirtelen fékezéstő a férfi homloka a kormánynak csapodott de nem vesztette el az eszméletét. (A velük szemben haladó autó az árokban kötött ki, de itt sem történt komolyabb sérülés.) A lefékező lány viszont eltünt a kocsiból, közvetlenül a fékezés után, amint megállt az autó. Az esetre azota sincs magyarázat.

3.  1941-ben egy chicagói taxisőför egy apácát utasátt szállitótta a belvárosból egy a városon kivüli kolostórba. Jóizüen beszélgettek és viccelödtek egészen addig amig a taxi le nem fékezett a kivánt célnál. Mikor a söfőr hátrapilantótt, a hátsó ülésen már nem ült senki. A férfi zavarában becsöngetett a kolostorba és elmondta mi történt. A nővérek mutattak egy fényképet neki, amin felismerte az utasát. A fényképen látható nővér 10 évvel ezelött hunyt el egy szörnyű balesett következtében, mikor is a zárdába igyekezett vissza.

4.  1973-ban a kanadai Torontó mellet egy apa és lánya elözetesen felvett egy út széllén hazafelé tartó középkorú nőt. Teljesen az otthonáig vitték, ám mikor megálltak és az apa és a lánya is másik irányba nézett és a hátsó ülésröl titokzatos modon eltünt. Ők is bekopogtak a házba és az ott élő idős házaspártól memtudták hogy a lányuk évekkel ezelött tünt el, és utoljára annál az utszakasznál látták, ahol az apa felvette a hazafelé tartó hölgyet.

5. 1951 februárjában a britt légierő egyik katonatisztje, a szolgálati helyére igyekezett vissza az eltávozásáról. Útközben felvett egy másik katonát, aki ugyanolyan egyenruhát viselt mint ő. A stoppos miután beszált csak egy cigit és tűzet kért tőlle, amit adott is neki. A tiszt még látta a szeme sarkából a felvillanó öngyujtó fényét, de mire odapillantott már senki sem ült mellette, az öngyujtója az ülésen hevert. Mikor megvizsgálta érezte rajta hogy meleg, tehát nemrég használta valaki.
Aznap éjjel a katonai reptéren, (ahová a söfőrünk is tartott) az éjjeli ör egy alakott látott sétálni a vadászgépek között. Háromszór felszolitótta azonositásra, mire az ismeretlen alak szaladni kezdett, ezért az ör rálőtt.
Esküszik rá hogy eltalálta és látta is összecsuklani a kifutón, de a holtestett sosem találták meg.

6. Lengyelország északkeleti határában huzódik a 192-es út, amin nem tul nagy a forgalom. 1944-ben jelent meg a sajtóban a hír, miszerint több kamionsöför és autós is találkozott a fent emlitett utón. A beszámok alapján, egy fiatal 20 év körüli szöke lány, aki tornacipőt, farmernadrágot és divatos zubbonyt visel. Mindig a 68-as kilométerkönél jelenik meg, éjszaka, de csak a magányosan autózok láthatják, sem konvojban haladó gépjármüvek, sem pedig akkor ha többen ülnek a kocsiban.
Már sok autó és kamionsöför felvette jármüvébe, de a lány sosem beszélt egyetlen árva szót sem és mindig váratlanúl tünt el. Vagy a mozgó jármüből vagy pedig megálláskor kiszált és beleolvadt a sötét éjszakába. A biztonsági övet is mindig becsatolja és miután eltünik az öv bekapcsolva marad. Volt aki szakadó essőben vette fel és meglepve tapasztalta hogy a lány ruhája teljesen száraz.
A sajtóban való megjelenése útán egy újságiró kutatni kezdett a témában és kideritette hogy 16 ével ezelött a 68-as kilométerkönél gázoltak el egy 20 éves lányt. A rendörségi iratokból kideritette hogy a balesetett szenvedett lány ruházata megegyezik a rejtéjes stoppos lány ruhájával. Később egy fényképet is szerzett róla, és megmutatta a lányt felvevő söföröknek is. Mindegyikük felismerte benne az utasát.

 

A szellem neve: Ismeretlen.

Helyszín: Aroundel, Sussex.

Időpont: kb. 1700.

 

       Norfolk hercegének ősi lakhelye, az Aroundel Kastély ugyan főleg a tizenkilencedik században épült ki, valószínűleg a tizenkettedik századból vagy még korábbról származó romokon nyugszik, és négy kísértet lakik benne: egy fehér madár, egy dendi, egy fiú és egy lány.

       A fehér madár; amely rossz hírt jósol, a kastély egyik ablakában verdes, amikor a család egyik tagjának halála közeleg.

       A dendi alakjáról II. Károly ideje óta szól a fáma, és Kék ember néven vált ismertté. A kék selyembe öltözött alakot - innen ered a neve - több ízben látták a könyvtárban amint a könyveket nézegeti, de senki sem tudja, mit keres, és miért, és hogy megtalálja-e valaha is.

       Egy egykori konyhai segéd, akivel vagy kétszáz évvel ezelőtt rosszul bánt a főpincérmester, a kastély nagy konyhájába kísért, szellemét hallani, de nem látni, amint az edényeket suvickolja, mintha az élete múlna rajta.

       Egy tiszta fehérbe öltözött lányt nyugodt, holdfényes éjszakákon, a dombtetőn lévő torony közelében szokták látni. A tornyot Hiorne tornyának hívják, és állítólag a lány viszonzatlan szerelme miatti elkeseredettségében innen vetette le magát.

A szellem neve: Marc Baus.

Helyszín: Anger, Bretagne.

Időpont: 1951

 

1951 augusztusában John Allen Calais-ben indult el Franciaországot átszelő kerékpárútjára. Alig hagyta el a bretagne-i Angert, defektet kapott, és mivel nem volt tartalék belsője, elég sok időt a zuhogó esőben kellett töltenie, ahogy megpróbálta megjavítani a kereket. Nem járt sikerrel, így tolni kezdte a kerékpárját abban a reményben, hogy sötétedés előtt még elér egy falut. Két órát gyalogolt a néptelen úton, amikor megpillantott egy házat, ahol segítséget vagy leginkább menedéket remélt. Elhagyatott és lepusztul tanyát talált, amelynek földszinti ablakai erősen be voltak deszkázva, de az ajtaja nyitva állt. A ház nagyon nyirkos és dohos volt, és az ott hagyott bútorok zöldellettek a penésztől.

       John fázott és fáradt volt, így elhatározta, tüzet rak a régi kandallóban. Talált némi száraz fát, rátette a rostélyra, mielőtt kiment az előszobába, hogy a kerékpárja nyeregtáskájából elővegye a petróleumot. Hirtelen megfagyott a vér az ereiben, amikor az előszoba porában megpillantott egy nedves nyomot. Követte a nyomot a nappaliba, ahol tüzet akart rakni, és azt látta, a nyom egy ócska pamlagon ér véget, amelyen néhány rothadó ruhadarab hever, egy pizsama maradványai. Amikor felemelte a rongyokat, undor és hányinger hulláma öntötte el.

       Átgondolta a helyeztet és arra jutott, a fáradság és az éhség együttes hatásáról lehet szó. Noha a házat visszataszítónak találta, elhatározta, éjszakára marad, és másnap továbbmegy. Tüzet gyújtott, ám egy hirtelen jött fuvallat azonnal eloltotta a lángokat.

       Aztán zajt hallott, mintha valami nedves tárgy az előszoba padlójára zuhant volna, de amikor kiment körülnézni semmit sem talált. Megpróbálta újragyújtani a tüzet, amikor megint hallotta a zajt. Amikor most kinézett, hátrahőkölt félelmében. A padló tiszta víz volt, s a víz közeledett felé, keresztül a küszöbön, elérte a pizsamát, amely emberi formát öltött. John most már megelégelte a dolgokat, kirohant egy házból, be egy kocsmába. A tulajdonos látta milyen kimerült, töltött neki egy pohár konyakot, és bíztatta, hogy igya meg. Mivel halálosan fáradt volt, kivett egy szobát, és amikor megnyugtatták, holmijai biztonságban vannak a házban, lefeküdt és elaludt.

       Másnap reggeli közben rájött a tanya rettenetes titkára. A második világháború alatt a házban egy kollaboráns művész, Marc Baus lakott, aki sok ellenállót elárult. Baust 1946-ban letartóztatták, és bíróság elé állították, amely bűnösnek találta, de csak két év börtönbüntetésre ítélte, így Baus 1948-ban visszatért házába. Egy éjjel az emberek rátámadtak a házra, másnap Baus életét mentve eltűnt. Két hónappal késöbb a tanya mögötti kis tóban, pizsamájában holtan találták meg. Holttestét késöbb bevitték a házba, és a pamlagra fektették, ahol John Allen találkozott szellemével.

A szelem neve: Bayliss kapitány

Helyszín: Franciaország és Anglia

Időpont: 1915 és máskor.

 

      1915 márciusában Bayliss kapitány segédtiszt volt a 39-es Indiai Lövészgyalogság Ezredénél, amely az első világháborúban súlyos harcokba keveredett a flandriai Neuve Chapelle környékén. A német lövészárkok elleni számos, majdhogynem öngyilkos támadások egyikében, amelyek során az indiai csapatok igencsak kitüntették magukat, Bayliss kapitány elesett. Ezrede mélyen meggyászolta, mivel tiszteletnek örvendő, bátor tiszt volt, aki sokat segített embereinek, hogy elviseljék a háború borzalmait. A háború előrehaladtával majdnem mindenki meghalt, aki ismerte őt, az Ezred lassanként már csak olyan katonákból állt, akik nem találkoztak vele, és így fokozatosan feledésbe merült - 1915 szeptemberének egy napjáig.

      Aznap, nem sokkal a losi csata előtt, az Ezred ellenséges állásokat támadott egy domboldalon, úgy ötvenméternyire a német lövészárkoktól a géppuskatűz azonban megállította őket, s nem tudtak sem előrehaladni, sem visszavonulni. Ekkor a füstből megjelent egy fehér lovon egy angol tiszt alakja. Az alak intett a csapatoknak, hogy kövessék, s noha a gránátok egyre-másra robbantak fel mellette, ő sértetlen maradt, s lelkesítette a többieket. A katonák meg voltak győződve arról, hogy a kísértet Bayliss kapitány, s mivel a szellemtől minden másnál jobban féltek, tűz alá vették az ellenséges vonalakat, és végül heves harcok után nyertek. Keresték a fehér lovas alakot, de az már eltűnt.

      Aztán két évre rá, 1917-ben egy megrémült őrmester elmesélt egy történetet a szolgálatos tisztnek. A tiszt elhagyta a kantint, hogy megszemlélje az ezred őrségét. Vele tartott egy altiszt, együtt mentek át az erdőn a gyakorlótérre, mikor megadták a jelszót, de hiába vártak a válaszra. A tisztet zavarta ez a fegyelemsértés, s visszament a gyakorlótérre. Az őrséget kettes sorban felsorakoztatva találta, mintha ellenőrzésre várnának. A katonák csendben beszélgettek, és ijedten pislogtak körbe, miközben őrmesterük átnézett a mezőt határoló falon. Amikor az őrmestert hivatták, előadta történetét, amelyet a tiszt hitetlenkedve hallgatott.

      Nem sokkal a tiszt érkezése előtt az őrmester hallotta, hogy az őrség valakit igazoltat, és amikor megkérdezte, ki volt az, azt a választ kapta: „a szolgálatos tiszt szemlézik". Az őrmester megparancsolta az őrnek, jelentkezzen őrellenőrzésre, és tisztelgett a fehér lovas tisztnek. Az őrmester tisztelgését viszonozták, és a lovas alak, anélkül, hogy leszállt volna a nyeregből, figyelmeztetés nélkül kritikusan ellenőrizte az őrséget, majd átugratott a falon. A gyakorlóteret átkutatták, de semmilyen nyomára sem bukkantak a rejtélyes tisztnek, még patanyomokat sem találtak.

      Az idegen tiszt újra megjelent, hogy megszemlélje az őrséget. Ez egy héttel később történt, és ekkor „hangja erőtlenül és tompán kongott", megparancsolta az őrmesternek, küldje kihallgatásra az egyik katonát, akinek az egyik zubbonygombja nem volt begombolva. Az alak ismét eltűnt a fal mögött, de felismerték benne Bayliss kapitányt. Ez után olyan gyakran jelent meg, hogy alig akadt valaki, ki ne ismerte volna.

      Sokkal később, amikor India elnyerte függetlenségét, az ezredet feloszlatták, a nap épp lemenőben volt, és levonták az angol zászlót, megjelent a fehér lovon lovagoló, harminc évvel ezelőtti egyenruhát viselő halott kapitány alakja.

A szellem neve: ismeretlen nevű fiatal lány.

Helyszín: Blue bell Hill, Maidstone mellett, Kent.

Időpont: 1974. július 13.

 

      Ez a sokat kutatott történet Michael Gross Evidence for Phantom Hitchickers [Bizonyítékok a fantom autóstopposokról] című könyvből származik. 1974. július 13-án korán reggel Mauice Goodenough Chatham-beli otthonába tartott, mikor hirtelen egy alak jelent meg az autója előtt. Tíz év körüli kislánynak tűnt, aki fehér blúzt, fehér szoknyát és fehér bokazoknit viselt. Mr. Goodenough beletaposott a fékbe, de nem tudta elkerülni a gázolást, az autó rettenetes erővel csapódott a kislánynak. Mr Goodenough kifarolva megállt, és visszarohant a kislányhoz. Összezúzódva, vérében találta az út szélén. Sokkal jobban nézett ki, mint amitől Mr. Goodenought tartott, de mivel tudta, hogy ebben a helyzetben veszélyes lehet megmozdítania, óvatosan bebugyolálta a kocsijából hozott takaróba, mielőtt segítség után nézett.

      A közeli Rochesterben elment a rendőrségre, és a rendőrtisztekkel együtt visszamentek oda, ahol a kislányt hagyta. Most azonban csak az üres takaró jelezte a kislány helyét, és noha hosszasan és alaposan keresték, sehol sem bukkantak a nyomára. Hoztak egy nyomkereső kutyát, de nem talált szagot. Talán egy másik autós vette fel a kislányt, de ha így történt is, nem vitte egyik környéki kórházba sem, mivel azon az éjjel sehol sem vettek fel hasonló baleseti sérültet. A rendőrség nyilván meg volt győződve Mr. Goodenough őszinteségéről, de amikor megvizsgálták kocsiját, gyanakodni kezdtek. Az egész nem lett volna egyéb, mint egy kimerült agy ravaszkodása az éjszaka közepén egy elhagyott úton?

      Egyetlen tény nem volt senki kétségébe: Mr. Goodenough nem az egyetlen, akinek Blue Bell Hill-nél megjelent egy kislány, bár az ő esete a legjobban alátámasztott.

Szellemek a Kreml-ben

Az orosz parlament és a cárok közkedvelt pihenőhelyéről is már számtalan szemtanú nyilatkozztott már.
A kreml falain belül többen Rettegett Ivánt és II. Katalin cárnöt vélték látni. A szemtanuk beszámolói alapján Iván mindig vörös lángal övezve hirtelen jelenik meg. 1894-ben többször is látták, amikor az öreg Sándor cár haldoklott, fia Miklos pedig német  hercegnőt akart feleségül venni. Ennek ellenére létre is jött a házasság. AZ ifjú feleség intenziven foglalkozott paraszichologiával. Europa minden nagyobb médiumát meghivta szeánszokra. Itt nem egyszer értékes jelzéseket kapott a jövővel kapcsolatban. Egyszer egy lengyel médium révén a túlvilágról azt üzenték neki hogy fogja a gyerekeket és azonnal utazon el külföldre, csak igy menekülhet meg. Alexandra (a feleség) ezt nem tedte meg és 1918-ban a bolsevikok agyonlötték férjével és gyermekeivel együtt.

Szentpéterváron a Téli Palotában Katalin cárnő járta és állitólag járja éjjelente a szobákat. Számalan személy látta amint széles krinolinszoknyájában hangtalanul megy teremről teremre. Hogy éppoly rosszindulatú mint életében, azt bizonyitsák tettei. Eloltja a lámpákat, hangosan csapkodja az ajtókat, stb...
Feltünik néha I. Péter cár is. Legtöbbször a könyvtárszobában ül és hangosan pergeti a könyvek lapjait. Ha pedig a törvényhozás az ország érdekeivel ellentétes törvényt készül hozni, másnap reggel néhány könyvet a padlón találnak - mintha dühösen ledobta volna öket Péter az országépitő cár.

                                 

Kísértethajó az ausztrál vizeken

Január 9-én Nyugat-Ausztrália partjainál egy céltalanul sodródó, elhagyatott halászhajót fedezett fel az ausztrál rendőrség. A rejtélyes ügy rendkívül aggasztja a hatóságokat, ugyanis az Indonéziában bejegyzett, tajvani tulajdonban lévő hajón több tonna rothadásnak indult halon és hét fogkefén kívül senki mást nem találtak. A legénység egyszerűen eltűnt. A "kísértethajót" azóta a boome-i halászkikötőhöz közeli elszigetelt öbölbe vontatták. A rendőrség lázas nyomozása ellenére sincs semmilyen nyom a legénységről, valamint azt sem lehet tudni, mi történhetett velük.

A rejtély tovább bonyolódott, amikor a nyomozók kiderítették, hogy a High Aim (Nagy Cél) 6 elnevezésű hajó az ausztrál partoknál való feltűnését megelőzően 6500 kilométerrel távolabb, a Marshall-szigeteknél szelte a vizeket, félúton Pápua Új-Guinea és Hawaii között. Nem sokkal ezután a hajó tulajdonosa jelentette az amerikai hatóságoknak, hogy bárkája eltűnt, miután nem tudott rádiós kapcsolatot létesíteni a hajó kapitányával.
A legénység létszámát illetően számos ellentétes adat látott napvilágot. A rendőrség számára rendelkezésre álló egyetlen nyom az a hét darab fogkefe, amit a kabinokban találtak. Arra vonatkozólag semmilyen információ nincsen, hogy mi történhetett velük, vagy miért hagyhatták el az egyébként kitűnő állapotban lévő hajót. 
A rendőrség szerint a kapitány tajvani, a személyzet pedig indonéz származású volt. A környező vizeken végzett légi és tengeri kutatások sem hoztak eredményt. Tisztázatlan továbbá az a kérdés is, hogy a hajó fel volt-e szerelve mentőcsónakokkal. A hajó rakományán kívül nagy menynyiségű üzemanyagot, illetve élelmiszert is találtak. A hatóságok azt sem tartják kizártnak, hogy a hajó már legénység nélkül sodródott a Marshall-szigetektől az ausztrál partokig.
Egy másik szálon elindult kutatás a térségben amúgy is egyre nagyobb problémát jelentő kalóztámadás lehetőségét vizsgálja. A rendőrség azonban nem találta semmi jelét egy esetleges dulakodásnak, továbbá a rakomány is érintetlennek tűnik. "Leginkább a legénység biztonságáért aggódunk. Az idő előrehaladtával azonban egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy élve a nyomukra bukkanunk"- nyilatkozta az egyik nyomozó.

Lady Dorothy Townhend

Az angliai Northfolkban, 1936-ban készített képet a Country Life című újság két fotósa jegyzi. A Raynham Palota régóta ismert, úgyis, mint az 1726-ban elhunyt Lady Dorothy Townhend szellemének lakhelye. A hölgy szellemét évtizedek alatt számos alkalommal vélték látni, miközben az lefelé sétál a palota lépcsőjén. A Country Life fotósai is épp egy ilyen pillanatot örökítettek meg. Ez az egyik leginkább elfogadott és hitelesnek ítélt fénykép, melyet szellemről valaha készítettek.

Tower, a szellemek gyűjtőhelye

A londoni Towert évente turisták tízezrei keresik fel. Itt kísért többek közt VIII. Henrik második felesége, a kivégzett Boleyn Anna. Annát hűtlenség és házasságtörés vádjával 1536-ban fejezték le, levágott fejét a hóna alá rakták. A történet szerint a királyné rendszeresen megjelenik a falak között, gyakran kezében saját levágott fejével a foglárok kíséretében. A kivégzése óta csaknem 30 ezer alkalommal vélték látni.

Henrik másik feleségét Catherine Howard-ot szintén házasságtörés vádja miatt ítélték halálra és végezték ki. Két szeretőjével, és egy udvarhölgyével együtt a jár vissza kísérteni.

Az egykori börtönben raboskodott férfiak és gyermekek kísértetei is megjelennek. Vannak, akik szerint két hercegi gyermek is kéz a kézben sétál az épületben. A tizenhat éves korában megölt angol és ír királynő, Lady Jane Grey is állandó vendég a Towerban. Salisbury grófnőjét, Margaretet ártatlanul ítélték halálra. Örült sikoltozásokkal próbált menekülni a hóhér elől. Szelleme azóta is ezeket a sikításokat hallatja a falak között.

York, a legszellemesebb város

A legtöbb szellem az angliai Yorkban található, éppen ezért nem meglepő, hogy a Szellemeket Kutató Nemzetközi Alapítvány 2000-ben az Európa legszellemesebb városa címet adományozta a településnek. Az itt élők büszkék arra, hogy körülbelül 140 aktív kísértet rója a városukat. A bolyongó lelkek között találhatunk menetelő római legionáriust és elégetett gyerekek szellemét is. York leghíresebb szelleme a királyi színház öltözőjében