Az összes szörnyeteg közül a démonok őrizték meg leginkább ősi, rettegett hírnevüket. Létezésükben olyanok is hisznek (mint például sok, konzervatív keresztény), akik nevetnek azon az elgondoláson, hogy vámpírok vagy kísértetek pedig vannak.
A történelem minden kultúrája rájött arra, hogy egyes szellemek rossz szándékkal viseltetnek az emberek iránt, így a legtöbb kultúrának fejlett demonológiája van, amely aprólékosan megvizsgálja a különféle démoni lények természetét, hatalmát, jellemét, feltételezett gyenge pontjait. Az egyetlen, amit biztosan állíthatunk róluk, hogy a démonok nagyon változatos lények.
Az ősi civilizációkban a démonológia már fejlett tudományágnak számított. Mezopotámia agyagtáblái rengeteg rítust és varázsigét őriznek, amelyek a démonokat voltak hívatottak távol tartani. Egyiptom és a többi, ókori, keleti birodalmak hasonlóan gazdag démontannal rendelkezett. A Római birodalomnak is megvoltak a saját démonikus hagyományai, ahol csak úgy hemzsegtek az olyan lények, mint a lamia, az asszonyfejű kígyó, szenvedélyes alakváltó, és kannibál, vagy a strix, a madárszerű rém, amely belülről falta fel az embert, és a belek helyén szalmát hagyott.
Démon
A démon eredetileg istent jelentett (görögül: δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabbrendű lényeket jelölték ezzel a névvel.
A démonok, a mitológiákban az istenek és az emberek között állnak és lehetnek jószándékúak, vagy akár gonoszak is. Azonban legyen akármilyen jellemű is, a legtöbb démon képes a tudat befolyásolására, mások megszállására. Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk velük: az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ily démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben. Az indusok körülbelül 30000 démont imádnak. A kaldoknál is vannak tűzi, légi stb. szellemek. A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban. A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonologia, mely alapjában hasonlít is a perzsára.
A görögöknél
Az ókori görögöknél a démonok, mint a főistenek kísérői, szolgái jelennek meg, s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak (pl. Deimosz és Phobosz Arész mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kísérik születésűktől kezdve halálukig. Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája Szokratész daimonionja, akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megóvja. Az újplatonikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat hajtanak végre.
Kereszténységben
A Biblia a démonokat nem mitikus, hanem létező, de láthatatlan lényekként mutatja be. A démonok olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák. Vezetőjük Belzebub, a démonokat a Biblia tisztátalan, illetve gonosz szellemeknek is nevezi.
Lucifer lázadásának következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdődött Isten királysága és Sátán királysága között.
Jézus Krisztus szolgálatának szerves része volt a démonok kiűzése az emberekből. (Lásd például Máté evangéliuma 12:28; Márk evangéliuma 1:34, Lukács evangéliuma 13:32), egyes esetekben így gyógyítva meg embereket (Máté 9:33), bár a Biblia nem állítja, hogy minden betegséget démonok okoznak. Jézus az apostoloknak is hatalmat és utasítást adott a démonok kiűzésére (Máté 10:8; Márk 3:14-15), valamint ezt Mennybe menetele előtt kiterjesztette a benne hívőkre (Márk 16:17).
Egyes vélekedések szerint a kereszténység kezdetén az emberek abban a hitben éltek, hogy a betegségeket démonok okozzák, ezért a démon-űzés ismert mesterség volt akkoriban.
A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős volt; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká váltak, de más démonokban is hittek, akik egytől-egyig gonoszok voltak és isten ellenségei, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét.
A mai keresztények között a Bibliát isteni tekintéllyel rendelkező, ihletett műnek elfogadók között továbbra sem vitatott a démonok létezése, sem az, hogy a Jézus nevébe vetett hit által azokat ki lehet űzni.
"EXORCISMVS
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus, omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio et secta diabolica, in nomine et virtute Domini Nostri Jesu + Christi, eradicare et effugare a Dei Ecclesia, ab animabus ad imaginem Dei conditis ac pretioso divini Agni sanguine redemptis + . Non ultra audeas, serpens callidissime, decipere humanum genus, Dei Ecclesiam persequi, ac Dei electos excutere et cribrare sicut triticum + . Imperat tibi Deus altissimus + , cui in magna tua superbia te similem haberi adhuc pr?sumis; qui omnes homines vult salvos fieri et ad agnitionem veritaris venire. Imperat tibi Deus Pater + ; imperat tibi Deus Filius + ; imperat tibi Deus Spiritus Sanctus + . Imperat tibi majestas Christi, ?ternum Dei Verbum, caro factum + , qui pro salute generis nostri tua invidia perditi, humiliavit semetipsum facfus hobediens usque ad mortem; qui Ecclesiam suam ?dificavit supra firmam petram, et portas inferi adversus eam nunquam esse pr?valituras edixit, cum ea ipse permansurus omnibus diebus usque ad consummationem s?culi. Imperat tibi sacramentum Crucis + , omniumque christian? fidei Mysteriorum virtus +. Imperat tibi excelsa Dei Genitrix Virgo Maria + , qu? superbissimum caput tuum a primo instanti immaculat? su? conceptionis in sua humilitate contrivit. Imperat tibi fides sanctorum Apostolorum Petri et Pauli, et ceterorum Apostolorum + . Imperat tibi Martyrum sanguis, ac pia Sanctorum et Sanctarum omnium intercessio +.
Ergo, draco maledicte et omnis legio diabolica, adjuramus te per Deum + vivum, per Deum + verum, per Deum + sanctum, per Deum qui sic dilexit mundum, ut Filium suum unigenitum daret, ut omnes qui credit in eum non pereat, sed habeat vitam ?ternam: cessa decipere humanas creaturas, eisque ?tern? perdition?s venenum propinare: desine Ecclesi? nocere, et ejus libertati laqueos injicere. Vade, satana, inventor et magister omnis fallaci?, hostis human? salutis. Da locum Christo, in quo nihil invenisti de operibus tuis; da locum Ecclesi? uni, sanct?, catholic?, et apostolic?, quam Christus ipse acquisivit sanguine suo. Humiliare sub potenti manu Dei; contremisce et effuge, invocato a nobis sancto et terribili nomine Jesu, quem inferi tremunt, cui Virtutes c?lorum et Potestates et Dominationes subject? sunt; quem Cherubim et Seraphim indefessis vocibus laudant, dicentes: Sanctus, Sanctus, Sanctus Dominus Deus Sabaoth.
V. Domine, exaudi orationem meam.
R. Et clamor meus ad te veniat.
[si fuerit saltem diaconus subjungat V. Dominus vobiscum.
R. Et cum spiritu tuo.]
Oremus.
Deus coeli, Deus terr?, Deus Angelorum, Deus Archangelorum, Deus Patriarcharum, Deus Prophetarum, Deus Apostolorum, Deus Martyrum, Deus Confessorum, Deus Virginum, Deus qui potestatem habes donare vitam post mortem, requiem post laborem; quia non est Deus pr?ter te, nec esse potest nisi tu creator omnium visibilium et invisibilium, cujus regni non erit finis: humiliter majestati glori? tu? supplicamus, ut ab omni infernalium spirituum potestate, laqueo, deceptione et nequitia nos potenter liberare, et incolumes custodire digneris. Per Christum Dominum nostrum. Amen.
Ab insidiis diaboli, libera nos, Domine.
Ut Ecclesiam tuam secura tibi facias libertate servire, te rogamus, audi nos.
Ut inimicos sanct? Ecclesi? humiliare digneris, te rogamus audi nos.
(Et aspergatur locus aqua benedicta)"
Ez egy részlet a Rituale Romanum-ból. A katolikus egyház hivatalos ördögűző könyve.